Mi a vizeletinkontinencia?
A vizeletinkontinencia olyan önkéntelen vizeletvesztés, amely alkalmatlan időben illetve helyen történik. Az inkontinencia, a vizelettartási zavar nem betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, amely betegséggé akkor válik, ha már a beteg életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja.

Hova forduljak segítségért, tanácsért, ha vizelettartási zavaraim vannak (gyakran elcsöppen a vizeletem)?
Először konzultáljon háziorvosával, aki a tünetek alapján megfelelő szakorvoshoz /nőgyógyászhoz, urológushoz, neurológushoz/ küldi diagnózisa meghatározására.

Mi okozhatja a problémát?
Az inkontinencia számtalan betegség velejárójaként lép fel. A kérdéskör az orvostudomány számos területét érinti. Ide tartozik többek között a nőgyógyászat, az urológia, a rehabilitáció, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia.

Létezik-e megoldás inkontinensek számára?
A kezelések különböző fajtái léteznek - a gyógytornától, a pszihoterápiától kezdve, a műtéti beavatkozásokon át, a különböző vizeletürítési technikákig. Van, aki maradéktalanul meggyógyul. Van, akinek állandóan együtt kell élnie a problémával, de az ő számukra is létezik segítség (pl: inkontinencia betétek).

Hány inkontinens ember él hazánkban?
Pontos felmérés nem létezik. Nemzetközi statisztikai adatok szerint a vizeletinkontinencia minden tizedik embert érintő egészségügyi probléma. Az inkontinencia jellege miatt az abban szenvedők általában titkolják betegségüket. A témát, kellemetlen mivolta miatt, sokszor a szőnyeg alá söprik a hivatalok is. A szakemberek 500.000 és 1.000.000 közé teszik az érintettek számát Magyarországon. Közvetlenül szülés után a nők 30 %-a válik inkontinensé, ezek kétharmada spontán gyógyul rövid idő alatt, egyharmada, azaz az anyák 10 %-a (!) inkontinens marad.

Kiknél fordul elő az inkontinencia?
Nőknél és férfiaknál, gyerekkortól az időskorig. Nincs olyan generáció, amelyik mentesülne a problémától. A vizeletinkontinencia életminőségre gyakorolt hatása rosszabb, mint a cukorbetegség, tüdőbaj, rák, magas vérnyomás, agyvérzés vagy szívinfarktus hatása az érintett betegek életminőségére. (Grimby A-Svanborg A. tanulmánya a betegek életminőséget befolyásoló kórképekről, 1995) Fontos hangsúlyozni, hogy az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem a problémával együtt élve igyekszik részt venni a mindennapi életben. Ezeknek az embereknek lényeges, hogy problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is.