Az inkontinencia az International Continence Society (Nemzetközi Kontinencia Társaság) definíciója alapján: "olyan önkéntelen vizeletvesztés ...amely alkalmatlan időben, illetve helyen történik (...)" Az inkontinencia nem betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, amely betegséggé akkor válik, ha már a beteg életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja.

Az inkontinenciának számos kiváltó oka lehet. A kiváltó okok pontos megállapítása elengedhetetlen a helyes terápia kiválasztásához és sikeres alkalmazásához. Ezért nagyon fontos, hogy az érintettek felkeressék háziorvosukat, illetve más szakembert. A legtöbb ember azonban nem fordul orvoshoz, mert szégyelli problémáját. Azt gondolja, hogy ez nem valóságos betegség, ezért nincs is rá megfelelő gyógymód.

Hazánkban körülbelül 500.000 inkontinens ember él. Fontos hangsúlyozni, hogy az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben. Számukra lényeges, hogy problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is.

A kezelések különböző fajtái léteznek - a gyógytornától, a pszichoterápiától kezdve, a műtéti beavatkozásokon át, a különböző vizeletürítési technikákig. Van, aki maradéktalanul meggyógyul. Van, akinek állandóan együtt kell élnie a problémával, de számukra is létezik segítség: a különböző segédeszközök, amelyek jó közérzetet és biztonságos védelmet nyújtanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, és higiénikus, kényelmesebb ápolást tesznek lehetővé. Ezt korszerű, egyszerhasználatos inkontinencia védőeszközök biztosítják (különféle betétek, betegalátétek, rögzítőnadrágok).

Az inkontinenciának több súlyossági fokozata van. Ennek meghatározásában döntő szempont a 4-6 óránként kontrollálatlanul ürülő vizeletmennyiség, ezenkívül azonban egyéb tényezők - mozgásképtelenség, ágyhozkötöttség, súlyos betegségek - is fontos szerepet játszanak.

Enyhe inkontinencia
Kisebb mértékű inkontinencia esetén az önkéntelen vizeletvesztés 140 ml alatt van. Előfordulása lehet eseti - nem rendszeres -, gyakran vizeletcsepegtetésben nyilvánul meg. Az ilyen jellegű inkontinenciában szenvedő emberek általában aktív életet élnek, el tudják látni magukat.

Középsúlyos inkontinencia
Ebben az esetben a 4-6 óránként önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140-300 ml között van. Az ilyen mértékű inkontinenciában szenvedőknek már nagyobb méretű és nedvszívó-képességű védőeszközökre van szükségük. Mivel nagy többségük szintén önellátó és mozgásképes, ezekben az esetekben is fontos szempont a biztonság mellett a kényelem és az észrevétlenség.

Súlyos inkontinencia
Súlyos inkontinencia esetében a beteg 4-6 óránként 300 ml feletti vizeletmennyiséget ürít kontrollálatlanul. Döntő többségük ágyhoz kötött, és inkontinenciája más súlyos betegséggel társul. Ellátásukat hozzátartozók vagy szakemberek végzik. Az ágyhozkötöttség, a mozgáskorlátozottság vagy a mozgásképtelenség magában hordja a decubitus (felfekvés) kialakulásának veszélyét, így a súlyos inkontinencia ellátására szolgáló védőeszközöknek a biztonság és kényelem biztosítása mellett védenie kell a beteget a decubitussal szemben is.